Az ember olvas. Az ember sokat és gyorsan olvas, de minden műben van egy olyan rész, amit nem elég egyszer elolvasni. Elölről kell kezdeni a bekezdést, végig olvasni még egyszer, még kétszer, majd letenni a könyvet, és elgondolkodni. Elgondolkodni a tartalmán, az igazságán. S lehet bármilyen régi a regény, a vers, a mű, ez az idézet mindig beleillik a mai világunkba, a mai értékrendbe, a mai Igazságba, - félelmetes. 

Ez a blog arra hivatott, hogy, bár szubjektíven, de kiemelje ezeket a bekezdéseket és az olvasót is elgondolkodásra készítse, egy percnyi nyugalomra a rohanó világban, ahol még értéknek kell tekinteni a nyomtatott irodalmat.

Az olvasást nyilván nem ma kezdtem, így rengeteg klasszikus, mindenki által olvasott műre, és abból vett idézetre már nem lesz lehetőségem leírni, hacsak nem olvasom el újra őket, de erre való a kommentelési lehetőség, valamint üzenetben is szívesen fogadok az Olvasóktól olyan idézetet, ami a műből kiragadva is megállja a helyét, elgondolkodtat, és más perspektívába helyezi a világot, az életet. Hisz ez a blog nem az enyém, hanem a miénk, nem én csinálom, hanem Mi csináljuk.

A bevezetés zárásául végül hadd írjak le egy örök érvényűt:

Kölcsey Ferenc - Huszt

"Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Cseke, 1831. december 29.

Z